Harc önmagaddal és a világgal
2015. május 31. írta: Kovács Barbi

Harc önmagaddal és a világgal

Jó reggelt! :)

Kemény hetem volt. Reménykedtem, beleéltem magam egy régi álom megvalósulásába, majd csalódtam. De az élet megy tovább, és én haladok tovább a kis utamon. Az edzés tényleg sok erőt ad, olyankor erős és büszke nőnek érzem magamat, így a tegnapi itthoni "dühedzés" után, ma jól fog esni az igazi edzésterv szerinti kőkemény lábnap. Éljenek a mozgalmas vasárnapok!

Furcsa, mert néha tényleg egyszerűbb lenne feladni és belenyugodni, hogy van a jelenlegi életed és nincs B verzió, egy robot vagy csinálod, amit mondanak. Nem lehet jobb munkád, jobb életed, vagy egyszerűen csak jobb cipőd, autód, nem adhatod meg a gyerekednek, a szerelmednek, amit épp szeretnél!

Pedig DE!

Csak lehet, hogy te is azok közé az emberek közé tartozol, akiknek TÉNYLEG mindenért meg kell küzdeniük. A jó alakért, az elismerésért, a sikerekért, a pénzért, a kapcsolatokért...

Jön egy pont, amikor azt mondod, hogy elég volt a csalódásokból, a NEM-ekből és elkezded elölről. Szépen lassan újragondolod az életed és arra koncentrálsz, amit szeretsz. Nekem ilyen a sport, a kis amatőr, de ízekben egyre ügyesebb, egészséges ételek elkészítése, a szerelmem-családom, barátaim, a macskám, EZ A BLOG, amit akkor is írok, ha csak egy ember olvassa! Lehet, hogy épp annak az egy embernek adok erőt ahhoz, hogy belekezdjen az új és boldogabb életébe, hogy újra sportoljon vagy hogy ne szemetet tömjön magába! Már tettem valamit az emberekért akik körülvesznek, már nyugodtabban és mosolyogva alszom el este!

Apropó: a Mosoly. Szerintem nem kell mindig vidámnak lenned. Néha azt érzed, hogy szétvernél valamit, vagy ordítanál egyet? Vezesd le ezt az energiát sporttal és már meg is van oldva a probléma! A futás vagy a koncentrált edzés segít, a lényeg, hogy közben nem gondolkozom, csak csinálom, ennyire egyszerű! A végére pedig hidd el akaratlanul is mosolyogni fogsz. Bár lehet, hogy viccesen hangzik, de én minden edzésről mosolyogva indulok el az öltöző felé, mert kihozom a maximumot a testemből, és ez fantasztikus érzés!

Mire jó még a düh? Én például dühömben tegnap elkezdtem főzni és összedobtam egy nagyon jó kis ebédet, ami nem más, mint zabkorpás zellertallérok, citromborssal fűszerezve! Ilyenkor néha nagyon jó ötleteim támadnak és a fáradtság is eltűnik, mert egyszerűen másra figyelek! Még reggelire is csináltam joghurtos zellerturmixot, de ezt természetesen lehet brokkoliból is, ha zellerundorod támadna! :)

De most már rohanok edzeni, mert én igenis harcolok és megdolgozok a jó testért, remélem TE se adod fel!

Szép Napot!

Barbi*

 

A bejegyzés trackback címe:

http://iamfine.blog.hu/api/trackback/id/tr477503828

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Oneta 2015.09.23. 01:10:12

Hihetetlen, hogy a véleményed mennyire megegyezik az én nézeteimmel és mennyi közös vonás van a ma írt blogbejegyzésem és ez a postod között.
Nem hinném, hogy túl sokan írnak ilyen meggyőződéssel a témában, így biztos, hogy nem amiatt van.... ahogy leírtam ma délután a gondolataimat, közvetlen utána rátaláltam a blogodra, azon belül (egyenlőre) két olyan bejegyzésre, aminek olvasása során úgy érzem, hogy a számból vetted ki a szót! :) Imádom a blogod! További szép estét!

Kovács Barbi 2015.09.23. 07:00:06

Köszönöm szépen. :) Megkerestelek közben, és már értem, hogy mire gondolsz, úgyhogy elkezdtelek követni. Remélem még sok neked (is) tetsző bejegyzést találsz a blogomon a jövőben. Csak elkezdeni nehezebb, de én most már imádom, és hiányzik ha nem írok. Sok sikert neked is a blogoláshoz! :) Barbi